Leonidas tollából:
Második chapter összefoglalója:
A Fekete Nap egy kihűlt csillag, ahol az élelmes intergalaktikus vállalkozók mindenféle műanyagokat bányásznak. Legalábbis ezzel a mesével etették hőseinket az Alfa kolóniára történő utazáson, ami persze lássuk be, elég nagy bullshit. Érdekes módon a Szkájnetről, a kolóniákat felügyelő mindent látó MI-ről valamint a rengeteg TEK-es és titkos ügynök jelenlétéről nem nagyon szóltak a prospektusok. De legalább az érkezés most kivételesen zökkenőmentesre sikeredett: senki nem veszett el, nem bolondult meg és a csomagoknak sem kelt lábuk a vámolás alatt.
A bányászatból hőseink nem sokat láttak, viszont annál többet a hely éjszakai életéből: megismerkedtek a Pizza Eat'alinao-val és (hallomásból) a Kóser Paradicsommal, e két neves vendéglátóipari egységgel, valamint vezetőikkel, Slomival a hatalmas vukival és Giovannival a kék bőrű szalamandrával. Előbbi némi pénz hatására el is mesélte elrablása történetét, amivel hőseink egy lépéssel közelebb kerültek a keresett eretnek csoportosuláshoz.
Itt csatlakozott a társasághoz Mr. Szürke, a mindig fess és jobbára szótlan alien porszívóügynök, akit mint plusz muszklit szerződtetek a csapathoz. Sajnos nem sokáig volt a csapat tagja, a börtönből való szökéskor önfeláldozásával segítette a többiek menekülését.
Útjuk során a következő állomás a Hiperbola volt, ami a település szélén található szabadtéri koncert- és rendezvényközpont. Itt végre kikapcsolódhattak a karakterek: egy fergeteges JABBA koncert befejeztével egy különös flashmob keretében kipróbálhatták a live RPG szépségeit, ami után Leonidas és Törcsi még a JABBA énekesnőjének, Janice-nek is adott egy hátmasszázst... igaz, ezt csak egyikük értékelte pozitív élménynek.
A Hiperbolán összeszedett kapcsolatoknak hála, hőseink végül is eljutottak az eretnekek főhadiszállására, a Felkent nevű sztrptízbár alagsorába. Itt aztán színre lépett a szekta, megismerhették mind a kilenc tagját, akik M. rénszarvasainak nevét használták aliasként. Az emberi követőkkel még csak-csak elbántak volna, de akkor megjelent Zohar János, az Egyetlen, aki egy igazi űrlény, és ahogy az várható is volt, elég fagyosan fogadta hőseinket. A dokit áttaszította egy másik dimenzióba, Törcsit meg leformázta, mielőtt megálljt tudtak volna mondani neki a megmaradt csapattagok.
A Szkájnet vezette TEK persze csak ekkor, az események bekövetkezte után rontott be a helyiségbe és tartóztatott le mindenkit. Hőseink az egyszerűbb megoldás helyett (miszerint bemutatják az Inkvizíció megbízását) inkább a hősiesebb megoldást választották, és egy hosszú menekülés után egy lopott mentősiklóval hagyták el a rendszert.
Ezután egy kórházhajó és az Omega-4 érintésével kisebb-nagyobb döccenőkkel, de megérkeztek minden kaland kezdő és végpontjára, az Origó bolygón Tibi kocsmájába. Közben azt is megtudták, hogy a doki is hamarosan itt fog landolni egy érkező aszteroidán. Sajnos az aláereszkedés és a hozzá kapcsolt welcome-parti nem úgy sült el, mint ahogy azt hőseink eltervezték: a meteor becsapódása és egyéb, ismeretlen körülmények dimenzió-kaput nyitottak, ami felszívta a kis csapatot és egészen Hollópadlásig röpítette...
Harmadik chapter összefoglalója:
Hollópadlás különös hely: körbeveszi a köd, ami miatt senki nem tudja elhagyni a helyet a hagyományos módokon. Mindenféle küldetések és próbák sorát kell a migrációt fontolgató egyéneknek végrehajtaniuk, hogy a birtok ura megnyissa a kaput a külvilágra. A helyi halfejűeket ez eléggé hidegen hagyta, jó volt nekik ott ahol voltak, de hőseink érthető okokból inkább a távozás felé hajlottak.
Izmuth városába keveredvén hamarosan megismerkednek a helyi viszonyokkal: találkoznak H. Út Ernővel, a helyi halgazdasági vállalkozóval, és ellenlábasával Mikulás Juniorral, aki épp ezekben a vészterhes időkben próbál ajándékgyárat nyitni a városban. A birtokúrral Culcuval (szerencséjükre) nem futnak össze, nem úgy az őt kiszolgáló karhatalommal: a TEK-esek, a polgárőrök és az ilithidek mindenütt ott vannak Izmuth-ban, így elég sokszor útjukba kerülnek hőseinknek.
Míg a doki egyedül aránylag feltűnésmentesen jutott be a városba (némi kocsmai verekedést leszámítva), addig Leoék érkezése felettébb látványosra sikerül: a város apraja-nagyja már a kapuban megismerkedhetett a lángoló kardjával szerencsétlenkedő elffel. így azonban az ötperc hírnévnek hála, hamar összeáll újból a csapat. Együtt mennek a leendő törzshelyükre, az Agyagba. Itt persze este nem maradhat el a szokásos program, a kocsmai verekedés, ami során újabb két nagyhatalmú helyi legényt ismerhetünk meg: Lord Roszkost, a sötét lelkű és páncélú lovagot és a korábban Yakov-ot begyűjtő Drizzt-et. Hogy ki a jó, és ki a rossz, azt az összecsapás során nem igazán lehet eldönteni.
A küldetés amilyen egyszerűnek indul ("Hová lettek a vízből a halak?"), hamar olyan bonyolulttá válik. A nyomozás hatására kiderül, hogy valami mágikus vegyszer kerül a vízbe az ajándékgyárból, ettől nincs hal a vízben. Csak a csodálatos varázsszer(szar) segíthet, a BOJLI. Persze annak receptjét és a hozzávalókat is meg kell szerezni, szóval van munkájuk hőseinknek rendesen.
Az ajándékgyár is bűzlik rendesen: nem tartják be a foglalkoztatási szabályokat, mindenféle aljanépet dolgoztatnak (javák, törpikék, munchkinok robotolnak), ráadásul olyan biztonsági rendszer védi az ojjektumot, amit messze földön nem látni másikat. Ennek ellenére a csapat úgy dönt, hogy a gyárnak pusztulnia kell: a Mennydörgés Éjjelére időzítve megrongálják a villámhárítót, ami helyett Manu egy villámbefogó szuperizét telepít a létesítmény tetejére. A gyár napjai meg vannak számolva, hőseinknek más dolga sem lenne, mint nyigton ülni a fenekükün, majd a mennydörgés éjjele után begyűjteni a lootot és elkotródni vissza az Origóra... ehelyett belekeverednek a helyi forradalomba, besegítenek Drizztnek és kompániájának a Lord Roszkos elleni harcban, szóval fennforognak rendesen, látókörébe is kerülnek a helyi karhatalomnak. Közben még felszedik a kimondhatatlanul hosszú nevű Isith-et, a vérelf egyetemista/berserkert, így most már újból négyen néznek szembe a közelgő veszélyekkel.
A Mennydörgés Éjjelén is az események középpontjában találjuk a csapatot: gumicsizmát húzva, bízva a szerencséjükben beállnak a halállottós idióták közé, magyarul fogadnak arra, hogy beléjük nem csap a villám aznap este. Kiélvezik a fesztivál minden örömét, részt vesznek az ügyességi versenyen (mondjuk ott muszáj), zsákbacsápot vesznek, és ismerkednek a helyiekkel. Ekkor találkoznak a négy kis javával is, akik hazavágynak Izmuth-ból.
Manu a földalatti kapcsolatait felhasználva kicsit csökkenti a villámok általi elhalálozásunk esélyét, és közben a forradalmat is szervezi ezerrel. Az este legnagyobb szenzációja Drizzték Dagonnak, az alvó hínáristennek történő feláldozása... lenne, ha minden Culcu és a Szilv Eszter nevű főkövetője elgondolásai szerint történne. De persze nem így történik, sokan beleköpnel a fesztiválszervezők levesébe, többek között a csapat is: a legnagyobb villám felrobbantja az ajándékgyár tetejét, a bojli a tengerbe ömlik, közben felébred Dagon, Drizzt és lord Roszkos pedig együtt száll szembe az öregistennel...
A banda ezt már nem várja meg, amint lehet a káosz közepette felugrálnak a megjelenő transzdimenzionális buszjáratra és a javákkal együtt maguk mögött hagyják a csatatérré vált várost.
Hogy mi lett Drizzt, Lord Roszkos, Szil Veszter és a többiek sorsa? Az a kis csapat számára (remélhetőleg) örökre rejtély marad...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.